Önarckép / Self-portrait

Az első grafit-portrém nem más volt, mint a saját önarcképem. 2017.07.27-én kezdtem bele, és még aznap, nagyjából 3-4 óra munka után készült el. 

Tulajdonképpen ez életem első portréja, ami meg is látszik, persze nem magán a technikán, amivel kidolgoztam (vonalkázás), hanem inkább azon a bárki számára talán egyből feltűnő dolgon, hogy jó pár évvel idősebbre sikerült lerajzolni magam! De hát, mint azt mondani szokás: minden kezdet nehéz.

Egyszer olvastam egy ehhez hasonló motivációs jellegű idézetet, nem tudom hol, és ki mondta, de így hangzott:

“Minden kezdet nehéz. Csak rajtad múlik, hogy mennyire.”

És hogy ez mennyire így van, hiszen erről a rajzról tudni kell, hogy ha egy kedves jó barátom (és még jó páran) nem biztatnak, hogy kezdjek el újból rajzolni, akkor most nem írnám ezeket a sorokat, és nem tartanék ott, ahol!

Így kezdődött…

Egy kellemes családi és baráti összejövetelen fogant meg az ötlet, de nem az én fejemből pattant ki, hanem az én egyetlen Öcsém esküvőjén (2018.07.20-án) kaptam meg azt a kezdőrúgást, miután egy héttel később elkészült ez az önarckép magamról.

Azóta pedig már sikerült addig a szintig eljutnom, amit még akkor célul tűztem ki magam előtt: a fotórealisztikus rajzolásig. 

Már sokkal szebben – pontosabban és részletesebben – dolgozom ki a rajzokat, ami persze nem kis időt igénylő munkát jelent. És valóban nem az. Megterhelő nagyon. Nem is hinné el az ember, hogy mennyire le tudja meríteni az embert, nemcsak agyilag, hanem szellemileg is. Az már csak hab a tortán, hogy milyen hamar elszáll ilyenkor az ember fölött az idő. De megéri csinálni, mert a végén mindig kap egy kis elismerést az ember, ami jól esik, és az ilyen pozitív visszajelzésektől a művész még több erőt nyer, és még nagyobb késztetést érez, hogy folytassa tovább, amit csinál.

Így tettem én is! Nézzétek meg a többi munkáim is, melyeket végig nézve látható is az a fejlődés, amit kb. másfél év alatt sikerült elérnem.

Köszönöm, ha elolvastad!

További szép napot és kellemes időtöltést!