Életképek/ Backstage Secrets & Snapshots

Bemutatkozás / My Biography


Török Tibornak hívnak. 1984. november 4-én születtem Cegléden. Abonyban nőttem fel. 2017.12.14-e óta egy Egertől körülbelül 20 km távolságra fekvő kis faluban, Egerbocson élek. Egy csendes és békés kis közösségről van szó, és örülök, hogy megismerhettem őket, és örömmel fogadtak be maguk közé.

Tanulmányaimat az általános iskolát követően az Újszászi Gimnázium, Műszaki Szakközépiskola És Kollégiumában folytattam gimnáziumi osztályban, emelt szintű informatikai oktatás keretei között. 2003-ban sikeres érettségi vizsgát szereztem. Mivel akkor még nem nagyon volt elképzelésem, hogy merre tovább, így ott maradtam további két évre Gazdasági Informatikusi szakon. 2005-ben ebből is sikeresen levizsgáztam.

Tanulmányaimat ezen a ponton majdnem be is fejeztem, azonban bő egy év után mégis elhatároztam magam, hogy újra iskolapadba fogok ülni, és egy olyan irányt szerettem volna, ami igazán közel áll a szívemhez. Ennek valamiféleképpen köze kellett legyen a rajzoláshoz és a filmekhez.

E két kiindulópont után sikerült kiválasztani azt az iskolát Egerben, ami  megfelelt ezeknek a követelményeknek. Így kerültem az egri Eventus – Üzleti, Művészeti Középiskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Kollégiumába Játék- és animációsfilm készítői szakra.

Nagy örömömre sikeres felvételit nyertem, azonban a szakmai vizsgáig nem sikerült eljutnom. Ennek többek között az akkori anyagi nehézségeink voltak. De ami igazán lényeges számomra, hogy akkor fogtam utoljára a kezemben ceruzát és rajzlapot.

Ennek 10 éve, és egészen mostanáig eszembe sem jutott, hogy rajzoljak. A rajzolásra 2018 nyarán, az Öcsém esküvőjén határoztam el magam. Pontosabban egy nagyon kedves jó barátom biztatására döntöttem úgy, hogy újra belevágok a rajzolásba. Azóta rajzolok. Legtöbbször fekete-fehér grafit portrékat. Ha pedig az elmúlt két évet nézzük, valóban érdemes volt hallgatnom Roland barátomra, hiszen azóta rajzaimmal sikerült örömteli pillanatokat csempészni néhány ismerősöm életébe is.

Visszatekintés
(2018 július)

Amikor újra elkezdtem rajzolni, meglehetősen remegő kézzel indultam neki az egésznek, és eléggé bizalmatlanul is álltam hozzá. Először nem is hittem benne igazán. Úgy gondoltam az első pár próbálkozás után, hogy minek erőltessem, hiszen alig sikerült valami értékelhetőt, vagy bárki számára értékeset is alkotnom. Aztán mégiscsak folytattam. Nem hagytam abba, és már kezdtem látni a fényt az alagút végén, és kissé még bizonytalanul, de felkiáltottam: “Úgy tűnik, megy ez nekem!” Azt kell mondjam, a rajzolás is némiképp hasonlít egy ici-picit a biciklizéshez: soha sem lehet elfelejteni! Egy kis gyakorlás, és máris csodaszép alkotások születhetnek meg az ember keze által!

A célom – több is van, mindjárt kettő -, hogy eljussak egyrészt egy olyan szintre rajzolás terén, amit realisztikus rajzolásnak, vagy fotórealisztikus rajzolásnak neveznek. Később pedig – sok-sok (hónap) gyakorlással – szeretnék eljutni egészen a “hyperrealistic “ rajzolásig! Természetesen a rajzolásnak is megvannak a maga sajátos stílusai, amit még ki szeretnék próbálni. Ilyenek pl. a 3D-s, vagy 3D hatású grafikák (pl.: Marcello Barenghi munkái), színesben való rajzolás és talán még a festés is.

Rajzolással kapcsolatos szakirányú végzettség?

Ilyenem nincs! A Játék- és animációsfilm készítői szakon kívül nem jártam, és jelenleg sem járok semmiféle rajz-tanfolyamra, sem szakkörre. Autodidakta módon, saját magam  igyekszem fejleszteni. Próbálok egyre több időt rászánni, hogy rajztudásom, rajzkészségem minél jobban és minél hamarabb elérje a céljaimnak megfelelő szintet.

Rajzolni könnyű! Tényleg?

Korántsem! Viszont személyes meglátásom, hogy tanulható! Nem könnyű feladat, de tanulható. Mindemellett izgalmas és jó érzés is egyben!

Kellemes időtöltést kívánok!